KÖTŐDÉS
Kiegyensúlyozottnak érzi magát 
házasságában, partnerkapcsolatában? Társtalan? Gyakran fél attól, hogy párja nem szereti és elhagyja? Kerüli az intim kapcsolatokat? Aggódik, hogy valaki túl közel kerül Önhöz? Vagy ellenkezőleg, szeretne teljesen eggyé válni párjával?
Hogyan kötődik partnerkapcsolataiban?
Melyik kötődési típusba sorolható?
Töltse ki a Felnőtt Kötődés Skálát, mely a kapcsolat alakulása iránti szorongás, a másoktól való függés, valamint a meghittségre, közelségre való igény és képesség alapján közelíti meg a kötődési stílust.
Bővebben a kötődésről
Felnőttkori kötődéseink alapja a kora gyermekkori anya-gyerek kapcsolat. Az ekkor szerzett élmények modellként rögzülnek a személyiségben, meghatározva, felnőttként hogyan keressük mások közelségét, hogyan érzünk és viselkedünk kapcsolatainkban.
A kötődés képessége létfontosságú, az anya jelenléte elengedhetetlen a csecsemő életben maradásához. Alapvető funkciója a közelségkeresés és a biztonságérzet fenntartása. Minősége az "ősbizalom" kialakulásának időszakában, a korai anya-gyerek kapcsolatban formálódik.
A gyermek jelzéseire érzékeny, szükségleteit kielégítő, biztonságot nyújtó, szükség esetén a gyereke megnyugtatására is képes szülői magatartás biztonságos kötődés kialakulásához vezet. Ha az anya kevés érzékenységet mutat a babára, vagy félreértelmezi jelzéseit., érzelmileg hol elérhető, hol pedig elutasító, akkor gyermek nem tudja megtapasztalni a biztonságot, bizonytalan kötődésűvé válik.
A korai anya-gyerek kötődés szolgál mintául ahhoz, ahogy más emberekkel közeli kapcsolatba, vagy párkapcsolatba kerülünk, meghatározza felnőttkori kötődési stílusunkat. Célja, a közelségkeresés és a biztonságérzet fenntartása lényegét tekintve nem változik felnőttkorra. A kölcsönös köteléken alapuló párkapcsolatban a partner tölti be a kötődési funkciót. A korai kötődés, és a felnőttek között kialakuló szerelmi kötelék közös jellemzői az egymás közelségének keresése, az intim testi kapcsolat, a biztonság érzése egymás közelében, illetve a kényelmetlenség érzése, ha a másik nem elérhető.
A gyermekkori biztonságos kötődés megalapozza a későbbi biztonságosnak érzett kapcsolatokat. Az anya-gyerek kötődés sérülése nyomot hagy a személyiségen, kapcsolati zavarokhoz vezethet.
Felnőttek kötődésének vizsgálata alapján három típus különíthető el, e kategóriák megfelelnek a gyermekkori kötődési stílusoknak.
A biztonságosan kötődők képesek kiegyensúlyozott érzelmi kapcsolatokat kialakítani, párkapcsolataik hosszabb ideig tartanak, mint a bizonytalanul kötődőké. Az elkerülő kötődési stílusba tartozók kapcsolatai rövidebbek, vagy nincs is igazán mély kapcsolatuk. Szerintük a szerelem ritka, és nehezen található olyan személy, aki méltó rá. A szorongó-ambivalens kötődőket egyszerre jellemzi a bizalmatlanság, az elhagyatástól való félelem, és a görcsös ragaszkodás.
A szülők válása, a gyermek fizikai vagy érzelmi bántalmazása, és hasonló életesemények a biztonságosan kötődő gyermekre negatív hatásúak, kötődését bizonytalanná módosíthatják. Pozitív változás is bekövetkezhet, a bizonytalan kötődés biztonságossá válhat, közeli, mély kapcsolatok, vagy pszichoterápia eredményeként. Kötődési stílusunk azonban alapvetően nem változik az életkorral.
