Segítség, hiszti!
Toporzékolás, hangos bömbölés, rúgkapálás, otthon, játszótéren, zsúfolt üzletben. Vagy csak huzavona a reggeli készülődésnél, étkezések körül. Dac, hiszti a gyerek részéről, kétségbeesés és tehetetlenség érzése a szülőben.
Az éntudat alakulásának folyamatában, 1,5-2 éves kortól egyre több az összeütközés szülő és gyermeke között. A kisgyerek viselkedésében szaporodnak az akarati törekvések, egyre nagyobb önállóságot igyekszik kivívni magának. „Én akarom”, „én csinálom”, hangoztatja mind gyakrabban, máskor pedig egyszerűen csak nemmel reagál szülei óhajára. Cselekvésein keresztül szerez tapasztalatokat, ismerkedik a világgal. Szeretne már nagynak látszani, a dolgokat egyedül elvégezni, ahogy a felnőttek. Olyanokat is, melyek még meghaladják saját képességeit, így gyakran önmaga korlátai frusztrálják. Ennél is többször találja magát szembe a felnőttek által felállított korlátokkal és tilalmakkal. Ellenkezéssel, dacolással próbálgatja a határokat feszegetni, keresi, meddig mehet el, mit tud elérni. Válaszul a felnőttek reagálására mesteri fokon veti be a hisztit céljai eléréséhez, próbára téve szülei türelmét.
Önállósodási törekvések
A személyiség fejlődésének szükséges velejárója a szülőtől elkülönült én kialakulása, az önállósodás. Ez a folyamat jut kifejeződésre az önálló akarat megjelenésében, a szülővel való szembefordulásban, a dacosságban. A heves érzelmi reakciókkal kísért, látványos és hangos hiszti még óvodáskorban is gyakori, de nem feltétlenül jelenik meg minden kisgyereknél.
A dacos reakciók legtöbbször akkor alakulnak ki, amikor a gyerek és a szülő szándéka összeütközésbe kerül egymással. Gátolják az önálló cselekvésben, elképzeléseinek a megvalósításában, az önállóság bátorítása helyett ésszerűtlen tilalmakkal veszik körül, nem kapja meg az áhított dolgot. Túl sokszor utasítják rendre, túl sokszor hangzik el a felnőttek szájából a „nem szabad”. Mindez elegendő ok a hisztis viselkedésre, azonban nincs mindig érthető magyarázata. Egyes gyerekeknél rövidzárlatos formában is nemegyszer megjelenik a hisztis reakció, ilyenkor érzik magukat a szülők leginkább tehetetlennek. A gyerek szinte elveszíti a kapcsolatot a környezetével, nem lát, nem hall, sírása megállíthatatlan, képtelen kontrollálni önmagát, minden közeledési, megnyugtatási kísérletünk csődöt mond. Mit tehetünk ilyen helyzetekben?
Fő a nyugalom!
Megfelelően kezelni, szorongás és indulat nélkül, türelmesen elviselni gyermekünk hisztijét sokszor bizony nem könnyű feladat! A kulcsszó a nyugalom. A kisgyereknek erre van leginkább szüksége a viharos helyzetekben. Ha a szülőt is elsodorják indulatai, nem tud segíteni a hiszti lecsillapításában. Hatástalannak bizonyul a még mindig divatos hidegvizes zuhany is, mellyel mégis próbálkoznak a szülők. Bármilyen nehéz is megvalósítani, a legjobb eszköz a hisztis helyzetek megoldásában a szülő higgadt határozottsága és türelme. Nem kevésbé fontos a következetesség. Ha valamire egyszer nemet mondtunk, azonban türelmünket vesztve mégis engedünk a gyerek akaratának, szinte biztosak lehetünk abban, gyorsan megtanulja, hogy melyik fegyver bizonyult a leghatékonyabb eszköznek célja elérésében, abban a harcban, mely arról szól, „ki a főnök? ”.
Ugyanakkor érdemes átgondolnunk a szabályokat, a tiltott dolgok körét. Valóban szükség van mindre? Minél több az ésszerűtlen tilalom a gyerek körül, annál nagyobb ellenállásra készülhetünk. Felesleges tiltások helyett bátorítsuk önállósodási törekvéseiben. Bizonyos helyzetekben nem lehet engedni, a mindennapokban mégis számtalan mód kínálkozik az óvodás gyermek önálló cselekvésére. Keressük meg ezeket! Legyenek választási, döntési lehetőségei kisebb dolgokban. Mindezzel csökkenteni tudjuk a hisztis helyzetek kialakulásának lehetőségét.
Amikor még nem durvult el a helyzet, segíthet, ha megpróbáljuk elterelni a figyelmét, vagy egyszerűen nem veszünk tudomást a jelenetről, megvárjuk, míg elmúlik.
Ha azonban elszabadulnak az indulatai, mindez már nem segít. Ilyenkor se veszítsük el a fejünket! Vegyük ölbe, próbáljuk szelíden csitítani. Ha vadul tombol, ha szinte semmit nem tud magáról, tartsuk szorosan átölelve, segítsük így indulatainak megfékezésében.
És tudjuk, hogy a hiszti nem csak a szülőket viseli meg, de a gyerek is szenved benne.
